Gyermekjátékok

Szerző: Várkonyi-Nickel Réka

A gyermekjátékok eredetét vizsgáló szakemberek két alapvető forrást szoktak kiemelni: az ősi rítusokat és a felnőtt foglalatosságok utánzását. Célja számtalan lehet, a bátorítástól a nevettetésen át a vágyak vagy elvont eszmék kifejezéséig. A játék öröme, izgalma a képességek fejlesztésében elengedhetetlen.

A bölcsőbe tett varázstárgyakkal kezdtek először játszani a gyerekek, talán így állandósult babajátékként a csörgő. Már a 13. században a gyerekek nagy öröme a golyó. Árpád-házi Szent Erzsébet legendájában olvasható: a gyermekeknek "mindenféle játékot, pörgőcsigát, gyűrűt ajándékoz, amelyet üvegből és agyagból készítenek". Lajos magyar királynak tízesztendős korában egy augsburgi sisakgyártónál csináltatott a német-római császár egy szép lovagitorna-játékot. Sisakos vitézek vívtak, küzdöttek, sőt ki is buktatták egymást, ha a királyfi ügyesen bánt a lovakat meg a vitézek karját mozgató szerkezettel. A szász választófejedelem fiacskája pedig valóságos felnőtt vadászat eljátszására alkalmas készletet kapott: hat gyalogvadásszal, huszonnégy kutyával, lovasokkal üldözhetett játékasztalon rókát, farkast, vaddisznót, nyulakat, őzeket és nyolc szép szarvasbikát. Van forrásunk rá, hogy Nádasdy Tamás nádor Ferkó fiának külföldről hozott játékokat: Velencéből maskarákat (vagyis álarcokat), Nürnbergből játék katonákat. Ferkó különösen kedvelte a sípot, a kiskocsit, a fakardot és a gólyalábakat. Az édesanyja ügyelt rá, egyszerre ne kapjon több játékot, mert akkor nem becsüli meg. Apafi fejedelem kisfiát elhalmozták játékokkal az uralkodók. XIV. Lajos francia király tükörfalú várat és díszes kirakós kockát ajándékozott neki. S talán ekkor kapta a féldrágakövekkel ékesített, ezüstdobozba épített "távolát". Átvészelte az időket, ma is meg van. Négy-öt éve koruk után a gyerekek ugyanolyan játékokat játszanak, mint a kamaszok vagy a felnőttek. Karikázást, bújócskát, szembekötősdit, vöröspecsenyét. XIII. Lajosról tudjuk, hogy babázott - majd labdázik, kártyázik, és ötéves korában "nyer a lutrin". A fejedelmi Rákóczi-család gyermekeinek játékairól keveset tudunk. Szinte véletlen, hogy ismerjük az úrfi apjának, Rákóczi Ferencnek egy nyolcéves korában írott levelét: a nagyanyjától, Lorántffy Zsuzsannától madarászhálót kért. Ebben az időben már vándorárusok is járták a vásárokat. Árultak falovat, fapuskát, faágyút, szekeret, sőt kis hintót is befogott paripákkal s a bakon kocsissal. Tehetős családok kislányai gyönyörű babaházakat is kaphattak egy-egy jeles alkalomra. Egy 17. századi végvári vitéz jegyzőfüzetében olvasható: "Újj, újj zöld ág, zöld levelecske. Nyitva van az aranykapu, fussatok ki rajta!" Ez a játék fontos esemény emlékét őrzi. Mióta elfoglalta az ország középső részét a török, a végvárakban tavasszal, amint zöldült a fű, kihajtották a lovakat, hogy megerősödjenek. Téli időben a várak alján, a huszárvárakban, az istállókban legyengültek a paripák, s csak miután a "füvellő réteken" friss erőre kaptak, kezdődhetett a hadiesztendő, indulhattak portyákra, hadjáratokra. A "Lengyel László, jó királyunk" ugyancsak ilyen hidasjáték, még a 15. század közepén született Magyarországon:

"Vigyetek át, jó budai révészek."
"Nem viszünk át, nem viszünk át, nem tudjuk ki népei vagytok."
"Lengyel László a mi jó királyunk!"

Ez a játék eredendően azt a történelmi eseményt őrzi, amikor az 1440-es években kettészakadt az ország. Egyik része III. Frigyes német császárhoz pártolt, a másik I. Ulászló magyar királyhoz. Mivel Ulászló a lengyel király fia volt, már életében Lengyel Lászlónak nevezték a magyarok, és töle várták, hogy megvédje az országot a német hódítás ellen. Akkoriban írta le valamelyik iskolamester vagy diák, és az óta felesel harsányan egymásnak a gyerekek két szemben álló serege:

"Ki s ki népei vagytok, haja magyar népe?"
"Lengyel László jó királynak, haja német népe."

És azt játszák, hogy a magyar király népe általmegy a hídon. Vagyis legyőzi a hódítót. Ezeket a hidas, kapus akadályokat legyőző játékokat közös névvel labirintusjátéknak nevezik a tudósok. Így vélték legyőzni a bizonytalant, a gonoszt, megtalálni a helyes cselekvés fonalát. Kijutni a bajból, az embereket körülfogó ismeretlenség, bizonytalanság kelepcéiből.